Bukovácz Kata győztes beszámolója a 2016. évi Országúti Hegyi Országos Bajnokságról. Ezúton is gratulálunk Katának az Energy a sportban csapata nevében!​Június 18-án szombaton került megrendezésre a 2016. évi Országúti Hegyi Országos Bajnokság. A rajt előtt minden összejátszott ellenünk, de ehhez sajnos hozzá vagyok szokva, jó képességem van a rossz dolgok bevonzásához. Az egész kezdődött azzal, hogy még előző nap este nem voltam rajta a rajtlistán. Helyben nem lehet nevezni, így a péntek esténk telefonálgatással telt, hogy kiderítsük, mi lehet ennek az oka. Az edzőnk megnyugtatott és elmondta, hogy pánikra semmi ok, ez csak valami rendszer hiba lehet, Ő benevezett. A biztonság kedvéért lefekvés előtt még bevettem egy Peralgint az Energy-től, hogy stresszmentesen ki tudjam aludni magam.

Másnap a rajtszám átvételénél ugyan tényleg be voltam nevezve, de mivel a licence kártyámat előzőleg nem írtam alá, így az érvénytelen volt. Fél órás alkoholos filc keresgélés után végre alá tudtam írni a kártyám és átvehettem a rajtszámom. Ezek után még gyors szervizelésbe kezdtünk, mert utánpótlás versenyzőknek áttétel megkötés van és nem voltunk biztosak benne, hogy elfogadható-e a sorom. Végül sikerült megcsinálni.

A táv 12 km volt Mátrafüredtől a kékesi csúcsig. Úgy számoltuk, hogy ez nekem körülbelül 40 perc lesz, ami elég kevés idő, így egy hosszú bemelegítésre mentem előtte. 75 percet melegítettem fel a Kékesnek és lefelé már láttam a három órás rajttal indítottakat felmenni. Jó párat közülük ismertem, mert erre az országúti versenyre elég sok hegyikerékpáros jött. A kiírás szerint nekem 16:00 órakor volt rajtom. Azt gondoltam ha 15:50-re odamegyek a beszólításhoz, még bőven időben leszek. Hát a beszólítás 15:45-kor kezdődött, amire épphogy beestem. Gyorsan beálltam a mezőny legvégére és már mentünk is felvezető autóval a főútra. Mi lányok együtt indultunk a nálunk egy korcsoporttal fiatalabb fiúkkal. Egy bő 10 percet az egész bagázs együtt ment, aztán az egyik fiú (aki szinten hegyikerékpáros) elkezdte meghúzni az elejét, így sokan leszakadtak. Pár perccel később láttam, hogy nincs előttem lány de azt gondoltam mögöttem vannak és vártam mikor indít valaki egy elmenést. Kicsit később apuék a kísérőautóval odajöttek mellém és mondták, hogy ne nyomjam annyira, mert 20 mp-re vannak a lányok és csak kifárasztom magam a vége előtt. Meglepődtem, hogy máris elől vagyok de tudtam, hogy 20 mp nem olyan sok, így nem mertem lazábban menni. 1-2 km múlva megint mellém jöttek apuék és bemondták az akkori legszebb mondatot: menjek nyugodtabban már több mint 1 perc előnyöm van:-) Itt már kicsit tényleg visszavettem és kerestem magamnak egy leszakadt fiút akivel utaztam. Folyamatosan a pulzusmérőmet néztem, vártam mikor savasodok le és kezdek el összeesni de úgy látszik az Energy juicy-k hatnak, mert mind a 39 percet végigtoltam savasodás nélkül. A pulzusom 94%-on volt, amit végig tudtam tartani. (96%-nál általában elhányom magam, két százalékkal később meg leesek a kerékpárról.) Szerencsére kicsivel Mátraháza után elérkeztem az utolsó km-hez.  Hatalmas  odafigyeléssel kerültem ki az úthibákat, nem akartam itt a végén eldefektelni…és végre beértem!

Nem hittem el, hogy országos bajnok lettem. Azt figyeltük, hol látunk a célban másik lányt akit nem vettünk észre, de előttünk ért be. Nem volt más lány. Viszont én annyira kifáradtam, hogy még nemtudtam örülni eléggé. Fél órával később, a dobogó legfelső fokán, bajnoki mezben jöttem csak rá, hogy ezt tényleg megcsináltam :-) Nem tudom hogyan, hiszen nem is ez a fő szakágam, de összehoztam.

Bukovácz Kata